TRENKA CSABA GÁBOR
szia TRENKA CSABA GÁBOR vagyok
csillag: Aldebaran
mágikus év: 1959
állat: macska
bolygó: Mars
város: Kairo, Benares, Sanaa, New York
vidék: Indokína, Perzsia, Szahara, Mexikó
oázis: Faya-Largeau
istenek: Hermész, Poszeidon, Aphrodite
filó: buddhautak
vallás: pastafarian
dizájn: iszlám
Volt egy blogom, a Galaktikus éjszaka, az egykori freeblogon. Olyan éjszakai cuccok voltak benne. Meg mindenféle, aminek még nem tudtam a helyét.
Ömmm... tanítottam egy időben, törit, de miután 1989 júniusában leérettségiztettem első és utolsó osztályomat, a biztonság kedvéért kirúgtak. (Egyébként én is kirúgtam volna magam, ha én vagyok a diri.) Hehe.
A „hehe" Kurt Vonneguttól van, a Börleszkből. Nálam az bibliának számít. Meg Jan Kerouac-tól a Gázos bébi is. Továbbá Bulgakov Mester és Margaritája. Aztán... (Szeretek olvasmánylistákat gyártani. Olvassatok, testvérkéim, attól okosabbak lesztek. Namost, hogy jó-e okosabbnak lenni, az erősen kétesélyes eldöntendő kérdés. Mindenesetre ha nem vagy egészen tükörhülye, akkor jobb, ha megokosodsz, amennyire csak lehet. Legalább tudni fogod, hogy... hát valamit biztos tudni fogsz. Hehe.)
Szegeden születtem, 1959-ben. Gyerekkor, áltisk, gimi – az jó volt. Mármint Szegeden. Fura experimentális felhő a hetvenes években. A sötétség mélyén, ami teli van fénnyel. Van róla egy regény, az Érinthetetlenek, találsz belőle részleteket is. És a zenelistát, ami kell hozzá.
Voltam rendezőasszisztens is egy rakás filmben. Az utolsó az volt, amikor Pest határában november végi ködben gatyára kellett volna vetkőztetnem 150 roma statisztát (ez egy kapcsolódó jelenet, aminek az elejét már korábban leforgatták Sri Lankán), de nem sikerült, mert a cirkuszból bérelt elefánt influenzás volt, és egy kecses tüsszentés közepette beterítette az egész stábot több liter elefánttakonnyal. Úgy éreztem, eleget tudok a filmgyártásról. Hehe.
Regényeket írok, novellákat és forgatókönyveket. Utóbbi a "megélhetési bűnözés". De jobbára élvezem azt is. A regényeket megtalálod fent a menüben. A forgatókkal meg jó eséllyel találkoztál már, ha valaha is néztél napi sorozatokat bármelyik égi csatornán.
Szal azért szoktam ám úgy érezni magam, mint a kisfiú, akit tubázni küldenek, de valamivel kisebb a tubánál, és ha felteszik a hátára, amikor órára megy, akkor nagyon kell vigyáznia, nehogy hanyattessen, mert nem tud többé felkelni. Na, az írás is ilyen. Vagy legalábbis az előbb még ilyennek látszott… de most elbizonytalanodtam.
Mit szeretnél még tudni?
Előző életeimben többek közt valami sivatagi ember lehettem. Egyiptom. Algéria. A Nagy Nyugati Erg. A Perzsa Felföld is bejön, de elemi erővel ám, meg Kokinkína. Saigon és környéke. Meg az ősi labirintusok.
Vannak bizonyos folyosók, féreglyukak, amik az ember tudatából vezetnek valahová hátra, a mélybe. Fura dolgokat láthatsz, ha benézel.
A zene, amit hallasz, Brian Eno. Az Unfamiliar Wind (Leeks Hills) című tétel az Ambient sorozat 4., On Land című lemezéről. Ha van nekem himnuszom, hát ez az.