TRENKA CSABA GÁBOR
Kemény István a Galaktikus pornográfiáról
Ez egy olyan novelláskönyv, amit nem lehet letenni. És olyan is, amit földhöz lehet vágni. Doktorit lehet írni róla, vagy az elsõ oldal alapján halálba alázni. Legiccsezni vagy ünnepelni a vakmerõ jelzõorgiát. Stilisztikai nonszensznek nevezni, vagy - ugyanezzel a logikával - Rejtõ Jenõ mellé helyezni. Kitiltani az irodalomból vagy éppen belevenni végre. Végre, mert Trenka Csaba Gábor ezeket a novellákat a hetvenes évek végén kezdte írni. Itt-ott (például az Egyetemi Lapokban) megjelent közülük egy-egy, de az írások nagyobb része elsõ publikáció. A kilencvenes években jelent meg két Trenka-regény (az egyik németül is), de a novellák akkor sem.
Meggyõzõdésem, hogy ha a nyolcvanas évek elején adják ki a Galaktikus Pornográfiát (akkor még más címmel), nemzedékem kultuszkönyvévé válik. Ám egy ilyen mondatnak 1980-ban esélye sem volt: a rendezõ pályaudvaron "a tolatáshoz használt, már megfeketedett vörös zászlók meg-meglebbentek a már megfeketedett, vörös bakterek kezében..." A pártállami cenzúra joggal gondolhatta, hogy Trenka Csaba Gábor novellái az õ ellenében jöttek létre. Pedig ez csak részben igaz.
A Galaktikus Pornográfia írásai nagyrészt kamasznovellák: többnyire kamaszokról szólnak, és hajdan egy kamasz író kezdte el õket írni. (A kamasz jelzõ itt nem kezdõ írót jelez, hanem a Rimbaud-i kamaszt. Ismerem a szerzõt, tudom, hogy Trenka az a fajta kamasz volt!) A kamasz írót komolyan kell venni, és õ is komolyan veszi magát. Általában megveti a humort. (Trenka nem!) A szépség megszállottja. Nemcsak a pártállamot gyûlöli, hanem bármilyen való világot, ha ott kell felnõnie. Gyûlöli és félreismeri. Ezért - undorában és gõgjében - teleírja csodákkal. Kövér, ponty alakú halakkal vagy gyertyákkal, melyekbõl egy-egy ég minden emeleten, pontosan egymás alatt. Sõt Trenka, a kamasz író igazából nem is ezt a világot írta tele csodákkal, hanem alkotott egy csodálatos másikat. Ebben játszódnak a novellák: rendszerint egy városban vagyunk, amely emlékeztet Budapestre, csak nagyobb és áttekinthetetlenebb. Egy már jórészt iszlám, félsivatagi magyar birodalom fõvárosa. A folyó ugyan ott van a közepén olajban gazdag vizével, ám a Szt. Katalin-öbölbe ömlik, ahol szelíd cápák élnek. Külön idõszámítás van érvényben (e sorok írásakor A. R. 2722. júniusát írjuk éppen!), és külön nevek: Báthory Zora, Abu Konrád, Ibn Miskolci, a Gyõzelmes Pelikánok útja vagy a Görgey Artúr Gimnázium. Trenka Csaba Gábor világa aprólékosan átgondolt világ. Törvényeit csakis betartani lehet, és áthágni, megkerülni nem.
Mi volt ezeknek a novelláknak az újdonsága 1980-ban? Válhat-e kultuszkönyvvé 2002-ben is? Engedik-e az irodalmi világ törvényei?
1980 még nem hemzsegett az alternatív világoktól, 2002 hemzseg. Mikor Trenka az elsõ novelláit írta, jóformán még a videoklipet sem találták fel, mégis mindegyik bekezdés alapján le lehetne forgatni egyet-egyet. Virtuális világok épültek föl nyolcvan óta, megjöttek a számítógépek, majd a számítógépes filmtrükkök, lett internet, eltûnt a pártállam, egyúttal milliók életébe érkezett meg a hasis. A sci-fi-bõl eltûnt a sci, maradt a fi. Egy idõben még maga a történelem is befejezõdött... A magyar irodalomba pedig ez alatt a húsz év alatt megjött például Bodor Ádám és az õ történelem helyetti világa.
A Trenka-novellák pedig élték a maguk lappangó életét. Változtak, alakultak az utolsó pillanatig. Van a kötetben 2002-es szöveg is, de a törzsét mégis a régi novellák alkotják. Lekéste-e a könyv végleg a célkorosztályát? Vagy netán szándékosan várt ki egy másikat? Tud valamit a könyv 2002-rõl, amit sem a szerzõ, sem én nem tudunk? Nagyon okos könyv, lehet, hogy tud.
(Élet és Irodalom)